Apu:Egy kórházi reggel

Apu vakon, magatehetetlenül fekszik a kórházban. Tegnap végre tisztáztuk az osztályos orvossal, hogy a kórház átveszi tőlünk a gyógyszerelést. (Egy félreértés folytán gondolták, hogy mi akarunk gyógyszerelni.) Naponta háromszor, egymást váltva járunk be etetni.

Reggel korán bemegyek, hogy megetessem. Az éjjeliszekrényen egy felbontott flakont találok, benne szívószál. Energiaital. Az energia: glükóz szirup. Apu cukorbeteg…

Megyek a nővérpulthoz szólni. Egy arrongáns férfi elküld, hogy most vizitelnek: majd a kórházi orvossal beszéljek. Bocsánatot kérek, hogy létezem…

A vizit szó orvosi vizsgálatot, ellenőrzést jelent az Idegen szavak szótára szerint. Visito latinul megszemlél, nézeget. Beteg sehol. A férfi nyakában nincs sztetoszkóp. Ha orvos lenne, valószínűleg tudná, mit jelent a szó, még ha az Orvosi lexikonban nincs is benne.

A betegszobába tévedő első nővérnek mutatom a flakont. Elviszi. Nemsokára visszajön, a szobatársnak hoz valamit. Megkérdezem a szobatársat: gyógyszert. Apunak nem hozott. Újra előkerül. Kiderül, hogy a lázlapon rajta vannak ugyan a gyógyszerek, de nincs nyoma a megbeszélésnek, vagyis ő nem tudja, hogy már mi gyógyszerelünk. Következésképp előző este sem kapott gyógyszert. Délben még tőlem igen, de hazavittem a gyógyszereket, nehogy megszokásból beadjuk.

Nemsokára hozza a gyógyszereket azzal, hogy a listán levők közül kettő nincs a kórháznak. Hozzam be eredeti csomagolásban, dobozban, tegyem az éjjeliszekrényre, és akkor majd beadják.

Szerencsére van otthon recept. Patika, vissza a kórházba, újra nővérpult. Elmondom, mi történt. Elkérik a dobozt, és kiutasítanak a kórházból, mert nincs látogatási idő. Higgyem el, ellátják ők aput nélkülem is. Hát… a történtek nem erre utalnak.

Most az a kérdés, legközelebb beengednek-e reggel. Ha ma nem mehettem volna be, ki sem derül, hogy apu tegnap óta egyáltalán nem kap gyógyszert.

A másik nagy kérdés, hogy kapja-e majd a bevitt gyógyszert, pláne, hogy nem engedték az éjjeliszekrényre tenni, ahogy a gyógyszerosztó nővér kérte.

Megjegyzések

A kórház nevét nem írtam ki, mert nem ez a fontos.

Tudjuk, hogy az egészségügynek rengeteg problémája van, kevés a pénz és a munkaerő. Próbálunk segíteni, amiben tudunk. Az étkeztetés egy kitűnő lehetőség, hiszen a családban is összetartó erő a közös étkezés.

Azt is megértjük, hogy a nehéz körülmények több hibához vezetnek.

Amit nem értünk meg, és nem is vagyunk hajlandóak: a kórház a saját hibáját miért rajtam bosszulja meg? Vagy azt bosszulták meg, hogy nemtetszésemet mertem kifejezni az energiaitalra adott reakciójukra?

A kórházban egyébként eddig mindenki segítőkész és készséges volt. Ez az első rossz tapasztalat, de ez nagyon rossz.