„Szubsztituens” változatai közötti eltérés

Innen: kémia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
3. sor: 3. sor:
 
A szubsztituens nevét elő- vagy utótagként írhatjuk le. Az előtag nevét leggyakrabban [[szubtrakció]]val képezzük ([[-il]]).
 
A szubsztituens nevét elő- vagy utótagként írhatjuk le. Az előtag nevét leggyakrabban [[szubtrakció]]val képezzük ([[-il]]).
   
Az alapszerkezethez közvetlenül kapcsolódó szubsztituenseket egybeírjuk az alapnévvel. Az egymáshoz közvetlenül nem (csak az alapszerkezeten keresztül) kapcsolódóakat kötőjellel választjuk el egymástól.<ref group="Nyitrai">R-0.2.3.5., 3. oldal.</ref> E szabályból következik, hogy
+
Az alapszerkezethez közvetlenül kapcsolódó szubsztituenseket egybeírjuk az alapnévvel. Az egymáshoz közvetlenül nem (csak az alapszerkezeten keresztül) kapcsolódóakat kötőjellel választjuk el egymástól.<ref group="Nyitrai">R-0.1.3.5., 3. oldal.</ref> E szabályból következik, hogy
 
* az alapnevet közvetlenül megelőző szubsztituenset egybeírjuk az alapnévvel
 
* az alapnevet közvetlenül megelőző szubsztituenset egybeírjuk az alapnévvel
 
* az utótagot egybeírjuk az alapnévvel.
 
* az utótagot egybeírjuk az alapnévvel.

A lap 2020. május 21., 09:58-kori változata

A szubsztituens egy alapszerkezet vagy jellemző csoport egy vagy több hidrogénatomját helyettesítő atom(csoport), ha a hidrogénatom nem kalkogén atomhoz kapcsolódik.[Nyitrai 1] (A kalkogén csoport hidrogénjének helyettesítésével kapott vegyületek az éterek, tioéterek, stb. Ezek elnevezésére külön szabályok vannak.)

A szubsztituens nevét elő- vagy utótagként írhatjuk le. Az előtag nevét leggyakrabban szubtrakcióval képezzük (-il).

Az alapszerkezethez közvetlenül kapcsolódó szubsztituenseket egybeírjuk az alapnévvel. Az egymáshoz közvetlenül nem (csak az alapszerkezeten keresztül) kapcsolódóakat kötőjellel választjuk el egymástól.[Nyitrai 2] E szabályból következik, hogy

  • az alapnevet közvetlenül megelőző szubsztituenset egybeírjuk az alapnévvel
  • az utótagot egybeírjuk az alapnévvel.

A funkciós csoportnevet az alapnév részének tekintjük.[1] Ez azt jelenti, hogy a funkciós csoportnévben megadott atomot az alapszerkezethez tartozónak tekintjük, és az ahhoz kapcsolódó előtagot is egybeírjuk az alapnévvel.

Például a Cl─CH2─CH2─NH─CH2─CH2─CH3 egyik lehetséges neve N-(2-klóretil)propán-1-amin. Itt a klóretil- nem a propánhoz, hanem az -aminhoz kapcsolódik.[Nyitrai 3]

Jegyzetek

  1. Ennek erősen ellentmond, hogy a funkciós csoportnevet kötőjellel kapcsoljuk az alapnévhez, míg az alapnévhez nem tartozó utótagot egybeírjuk vele.

Forrás

  • Nyitrai József – Nagy József: Útmutató a szerves vegyületek IUPAC nevezéktanához. Budapest: Magyar Kémikusok Egyesülete (1998) Az IUPAC Szerves Kémiai Nómenklatúrabizottságának 1993-as ajánlása alapján.
  1. R-0.2.2.1., 14. oldal.
  2. R-0.1.3.5., 3. oldal.
  3. R-5.4.2., 93–94. oldal.