Konjunkció
A lap korábbi változatát látod, amilyen Laci (vitalap | szerkesztései) 2020. augusztus 17., 00:09-kor történt szerkesztése után volt.
A konjunkció nevezéktani művelet, mely oly módon kapcsol össze két komponenset, hogy mindegyikből azonos számú hidrogénatomot hagy el. A két komponens neve nem változik.
A konjunkció helyettesíthető két szubtrakcióval és az azt követő addícióval.
Konjunkciót két esetben használunk:
- gyűrű és nyílt lánc összekapcsolásakor, elsősorban olyankor, ha a láncokban azonos a főcsoport
- gyűrűtársulás nevében, sokszorozó taggal (lásd ott).
A gyűrű és a lánc nevét egybeírjuk, pl. ciklohexánetanol, benzol-1,3,5-triecetsav.
A láncot görög betűkkel számozzuk úgy, hogy a főcsoport (utótag) melletti szénatom az α. Ez akkor is így van, ha a főcsoport szénatomot tartalmaz (savak, aldehidek, nitrilek): a főcsoport szénatomja nem kap számot.
Forrás
- Nyitrai József – Nagy József: Útmutató a szerves vegyületek IUPAC nevezéktanához. Budapest: Magyar Kémikusok Egyesülete (1998) R-1.2.4., 28–29. o. Az IUPAC Szerves Kémiai Nómenklatúrabizottságának 1993-as ajánlása alapján.