Észter

Az észterek formálisan savmaradékból és egy vagy több hozzá kapcsolódó csoportból állnak. A savat néha az acilcsoporttal adjuk meg; ilyenkor a két csoport közötti oxigént is meg kell adni a névben.

Kétértékű észterek

Ha az észtereket funkciós csoportnévvel adjuk meg, problémát jelent a név szubsztituenseinek és a savmaradékhoz kapcsolódó csoportok megkülönböztetése a vegyület nevében. Úgy tűnik, nincs általános megoldás: trükközni kell. Ez a fejezet néhány példát mutat be a lehetőségek közül.

1-Etil-hidrogén-(3-klórftalát)

1-Etil-hidrogén-(3-klórftalát)
2-Etoxikarbonil-6-klórbenzoesav

Azzal, hogy az első változatban a ftálsav zárójelbe került, egyértelművé vált, hogy a klór- a ftálsav vázához, az etil- és hidrogén- pedig a belőle képzett csoporthoz kapcsolódik. A megoldás általános: a hidrogén- helyén állhatna pl. 2-metil-.

A második változat már nem általános: kihasználja, hogy a vegyület savanyú észter, és az egyértékű sav triviális nevéből indul ki. Az észtert pedig szubsztituensként adja meg (2-Etoxikarbonil-).

Források

• Nyitrai József – Nagy József: Útmutató a szerves vegyületek IUPAC nevezéktanához. Budapest: Magyar Kémikusok Egyesülete (1998) Az IUPAC Szerves Kémiai Nómenklatúrabizottságának 1993-as ajánlása alapján.