„Hangjegy” változatai közötti eltérés
(→Alapok) |
|||
| 21. sor: | 21. sor: | ||
|} |
|} |
||
| − | A kottát |
+ | A kottát wikiben <code><nowiki><score></nowiki></code> és <code><nowiki></score></nowiki></code> között, <code>{ }</code> közé zárva kell írni. A kapcsos zárójel a strukturált programnyelvekben jól ismert <dfn>blokkhatároló</dfn>: ezzel lehet kisebb részeket kijelölni a kottában. A blokkok tetszőleges mélységben egymásba skatulyázhatók, a blokkban beállított módosításokat az alblokkok öröklik, de a blokkot tartalmazó blokkra nincs hatásuk. |
A nyelv szabad formátumú: ahol helyköz lehet, oda egy vagy több új sor, tabulátor vagy helyköz írható. |
A nyelv szabad formátumú: ahol helyköz lehet, oda egy vagy több új sor, tabulátor vagy helyköz írható. |
||
A lap 2018. május 2., 09:42-kori változata
A zenei hangokat a kottában hangjegyekkel (angolul pitch) jelezzük. A kottázás szempontjából nem teszünk különbséget a két fogalom között.
Alapok
A hangok neve
<score vorbis="1" midi="1">
{ \relative c' {
c cis d dis e f fis g gis a ais b c r
}
}
</score>
|
 |
A kottát wikiben <score> és </score> között, { } közé zárva kell írni. A kapcsos zárójel a strukturált programnyelvekben jól ismert blokkhatároló: ezzel lehet kisebb részeket kijelölni a kottában. A blokkok tetszőleges mélységben egymásba skatulyázhatók, a blokkban beállított módosításokat az alblokkok öröklik, de a blokkot tartalmazó blokkra nincs hatásuk.
A nyelv szabad formátumú: ahol helyköz lehet, oda egy vagy több új sor, tabulátor vagy helyköz írható.
A hangok a zenében szokásos betűjellel adhatók meg. A magyar névtől eltérően a h-t b-vel, a magyar b-t bes-szel jelöljük. Elég a hang nevét megadni, a kottázóprogram kiteszi elé a kereszt, bé módosítót vagy a feloldójelet, ha szükséges. A szünet jele r, a rejtett szüneté s.
A hegedűkulcsot és a 4 negyedes ütemjelzést a lilypond automatikusan teszi ki, ha mást nem adunk meg, ill. nem tiltjuk le a jelzést.
A midi="1" paraméter az audiófájl létrehozását írja elő. A vorbis="1" hatására a score plugin a kottaképre linket tesz, mellyel lejátszható az audiófájl. Célszerű használni, mert így nehezebb ellopni a kottaképet. A lilypond a zongora hangszínét használja alaphelyzetben, de ez is változtatható. Mintegy 30 hangszín létezik.
A score-nek van egy harmadik paramétere is: raw="1" esetén a lilypond program jóval több lehetősége használható. Az esetek többségében elég az alaphelyzetben beépített.
Az oktáv megadása
Kétféleképpen lehetséges: abszolút vagy relatív módon. Az abszolút hangmagasság megadását lásd itt. Alaphelyzetben a lilypond abszolút módban működik.
Relatív oktávmegadáskor az új hang oktávját a lilypond úgy választja meg, hogy az előző hanghoz képest ne legyen kvartnál nagyobb ugrás. Az így kapott oktávmagasság módosítható a ' (aposztróf) jellel fölfelé, a , (vessző) jellel lefelé.
Szinte mindig a relatív magasságmegadást használjuk, mert jóval kevesebb oktávmódosító jelet kell írni. Megadása a \relative utasítással történik, mely az utasítás utáni blokkra (és annak alblokkjaira) vonatkozik. Az utasításbeli c' az első hang oktávmagasságát adja meg abszolút módon. Ez az egyvonalas C, hegedűkulcsban pótvonalon van a kotta alatt.
Példa:
<score vorbis="1" midi="1">
{ \relative c' {
a a' a a' a,, a''
}
}
</score>
|
 |
A hang hossza
Ha mást nem adunk meg, a hang vagy szünet hossza azonos az előző hangéval, a 0. hang hossza negyed. Az egész hang jele 1 (egy), más szám azt adja meg, a hossz hányadrésze az egésznek. A szám csak 2 nemnegatív egész hatványa lehet. Pl.:
<score vorbis="1" midi="1">
{ \relative c' {
a' a2 a1 a4 a8 a16 a32
}
}
</score>
|
 |
A hossz után pont is írható. Az egyik kórusban pl. felvételkor az alábbi dallamot kellett a zongora után énekelni:
<score vorbis="1" midi="1">
{ \relative c' {
a'8 f4. d4 f a8 gis4. f2
}
}
</score>
|
 |
A hossz többszörözhető, pl.: 8*5 öt nyolcadnyi hossz.
A hangjegy tulajdonságai
A hang lehet akkordban, ilyenkor a tulajdonságainak egy része az akkordhoz tartozik. Pl. az akkord összes hangja azonos hosszúságú.
| hang | akkord |
|---|---|
| kottafej | |
| szár, gerenda | |
| név, oktáv | |
| hossz | |
| artikuláció | |
| ujjrend | |
| ív, frazeálóív | átkötés |
| dinamika | |
| előke, utóka | |
| szöveg (jelzés) |
A hang magasságát a név és az oktáv együtt adja meg. A kottabeli és tényleges oktáv módosítható, lásd alapok.
Artikuláció: pl. staccato.
A lilypond azonosan kezeli a hanghoz írt szöveget és jelzést (pl. korona).
A kottafejek alakja
× alakú kottafej: \override NoteHead.style = #'cross. Visszaállítás: \revert NoteHead.style
A kottafejek mérete
\teeny, \tiny, \small, \normalsize, \large, \huge. Az összes szólam és a kotta fölötti felirat méretét is változtatja.
Egy hangra: \tweak font-size #-2; példa az akkord szócikkben.
Ha azt akarjuk, hogy a kisebbel írt kotta a ritmust (ne) befolyásolja, előkét vagy utókát kell használni.
Tremolo
Egy hangon és két hang között adható meg. Az előbbit a kotta szárán ferde áthúzás jelzi. Szintaxis: a hang után kettősponttal egy tremolo hossza. Más szóval: ha a tremolohossz a hanghossz fele, az két tremolot jelent, amit egy ferde áthúzás jelez a hang szárán.
<score>
{ \relative c' { e8:16 dis: e: fis: | g: ais: b: cis: } }
</score>
|
 |
A tremolohosszt a lilypond – a hanghosszhoz hasonlóan – megjegyzi, így csak akkor kell kiírni, ha változik.
Oktáv módosítása
A hang jelezheti, hogy a tényleges oktávjánál lejjebb vagy feljebb kell érteni. Pl. \ottava #-1 pl. egy oktávval lejjebb viszi a hangot, mint ahogy a kottában szerepel, ezt jelzi is a kottában. Alaphelyzetben a beállítás a kottasor összes szólamára vonatkozik.
Népi megfigyelés szerint az oktávváltás szövege nem változtatható, és ez elég baj, mert a jelzés helye nagyon megtévesztő lehet.
<score>
\relative c' {
\ottava #0 e \ottava #-1 { f e } \ottava #0 e }
</score>
|
 |