Hangjegy
A zenei hangokat a kottában hangjegyekkel (angolul pitch) jelezzük. A kottázás szempontjából nem teszünk különbséget a két fogalom között.
Alapok
A hangok neve
<score vorbis="1" midi="1">
{ \relative c' {
c cis d dis e f fis g gis a ais b c r
}
}
</score>
|
 |
A kottát a <score> és </score> között, { } közé zárva kell írni. A kapcsos zárójel a strukturált programnyelvekben jól ismert blokkhatároló: ezzel lehet kisebb részeket kijelölni a kottában. A blokkok tetszőleges mélységben egymásba skatulyázhatók, a blokkban beállított módosításokat az alblokkok öröklik, de a blokkot tartalmazó blokkra nincs hatásuk.
A nyelv szabad formátumú: ahol helyköz lehet, oda egy vagy több új sor, tabulátor vagy helyköz írható.
A hangok a zenében szokásos betűjellel adhatók meg. A magyar névtől eltérően a h-t b-vel, a magyar b-t bes-szel jelöljük. Elég a hang nevét megadni, a kottázóprogram kiteszi elé a kereszt, bé módosítót vagy a feloldójelet, ha szükséges. A szünet jele r, a rejtett szüneté s.
A hegedűkulcsot és a 4 negyedes ütemjelzést a lilypond automatikusan teszi ki, ha mást nem adunk meg, ill. nem tiltjuk le a jelzést.
A midi="1" paraméter az audiófájl létrehozását írja elő. A vorbis="1" hatására a score plugin a kottaképre linket tesz, mellyel lejátszható az audiófájl. Célszerű használni, mert így nehezebb ellopni a kottaképet. A lilypond a zongora hangszínét használja alaphelyzetben, de ez is változtatható. Mintegy 30 hangszín létezik.
A score-nek van egy harmadik paramétere is: raw="1" esetén a lilypond program jóval több lehetősége használható. Az esetek többségében elég az alaphelyzetben beépített.
Az oktáv megadása
Kétféleképpen lehetséges: abszolút vagy relatív módon. Az abszolút hangmagasság megadását lásd itt. Alaphelyzetben a lilypond abszolút módban működik.
Relatív oktávmegadáskor az új hang oktávját a lilypond úgy választja meg, hogy az előző hanghoz képest ne legyen kvartnál nagyobb ugrás. Az így kapott oktávmagasság módosítható a ' (aposztróf) jellel fölfelé, a , (vessző) jellel lefelé.
Szinte mindig a relatív magasságmegadást használjuk, mert jóval kevesebb oktávmódosító jelet kell írni. Megadása a \relative utasítással történik, mely az utasítás utáni blokkra (és annak alblokkjaira) vonatkozik. Az utasításbeli c' az első hang oktávmagasságát adja meg abszolút módon. Ez az egyvonalas C, hegedűkulcsban pótvonalon van a kotta alatt.
Példa:
<score vorbis="1" midi="1">
{ \relative c' {
a a' a a' a,, a''
}
}
</score>
|
 |
A hangjegy tulajdonságai
A hang lehet akkordban, ilyenkor a tulajdonságainak egy része az akkordhoz tartozik. Pl. az akkord összes hangja azonos hosszúságú.
A hangjegy tulajdonságai:
|
A hang magasságát a név és az oktáv együtt adja meg. A kottabeli és tényleges oktáv módosítható, lásd alább. Artikuláció: pl. staccato. A lilypond azonosan kezeli a hanghoz írt szöveget és jelzést (pl. korona). A kottafej méretének állítása az egész szólam számára: |
Oktáv beállítása
A hang jelezheti, hogy a tényleges oktávjánál lejjebb vagy feljebb kell érteni. Pl. \ottava #-1 pl. egy oktávval lejjebb viszi a hangot, mint ahogy a kottában szerepel, ezt jelzi is a kottában. Alaphelyzetben a beállítás a kottasor összes szólamára vonatkozik.
Népi megfigyelés szerint az oktávváltás szövege nem változtatható, és ez elég baj, mert a jelzés helye nagyon megtévesztő lehet.
<score>
\relative c' {
\ottava #0 e \ottava #-1 { f e } \ottava #0 e }
</score>
|
 |