Édesapám tíz éve vak, és 2014. szeptember 3., egy elesés okozta combnyaktörés óta ágyhoz kötött. De nem fogyatékos. Fogyatékos az, aki a fentiekről igazolással rendelkezik. A szeme fokozatosan romlott, olyan 80%-os látásromlás után már nem is ment orvoshoz, mert tudta, hogy meg fok vakulni. (Tudatában van, hogy így nem kapja a 100%-os vaksági pótlékot, csak alacsonyabbat.)
A combnyaktörés után egy hétig a kórház a körzeti orvos hivatalos igazolására várt arról, milyen gyógyszert kap, csak ezután operálták meg. Az igazoláson meglepődtünk: apu korábban nem ezeket a gyógyszereket szedte. Utóbb ez még egy esetben előfordult, amikor hivatalos igazolást kértünk (lásd Budakeszi alább), egy harmadik esetben pedig egy napra írt fel egy másik (egyébként hosszú ideig szedendő) gyógyszert, és azt írta a beutalóra mint szedett gyógyszert édesanyámnak. Az egy napot persze csak szóban mondta, tudta, hogy a szakrendelésen úgyis megváltoztatják…
A jelek szerint a doktor úrnak fogalma sincs róla, mit szed a betege. Gondolom felírja a kért gyógyszert, és jöhet a következő beteg. A számítógép meg csak akadályozza a gyógyítás áldozatos munkáját. Na meg a beteg is.
A combnyaktörés után a kórházból azzal engedték ki aput, hogy lábraállították. Igen: két percre. A rehabilitálását nem vállalták, de ezt természetesen csak szóban közölték, a zárójelentésen csak a lábraállítás van. Egy hónapig járt hozzá a lakóhelyi gyógytornász, aztán semmi. A körzeti orvos kijött a kórházból hazatérése után, aztán még egyszer-kétszer. Látatlanban felírta a gyógyszereit, ez volt az „ellátás″. Lábraállítással nem foglalkozott.
A János kórházban olyan állapotok voltak, hogy apu azt mondta: inkább meghal, de oda többet nem megy.
A sok hanyatt fekvéstől apu háta kisebesedett, így a körzeti orvos asszisztense (a továbbiakban: Ica) napi vendég lett. Ha ő nem lenne, apu már nem élne. Ő bármikor kijött, amikor hívtuk, még hét végén is, sőt, hívás nélkül is, „felülvizsgálni″. Igen, pénzért. Szerencsére még vannak ilyen emberek az egészségügyben: ők működtetik azt, már ha egyáltalán lehet olyat mondani, hogy működik.
Az a gyakorlat alakult ki, hogy ha apunak panasza van, Ica megvizsgálja (!), továbbítja a doktor úrnak a tapasztalatokat, aki kiküld vele egy receptet. Az már nem jut el hozzánk, hogyan érinti a változás a többi gyógyszert.
Körzeti orvos nem megy beteghez. Ez mára bevett gyakorlat a magyar egészségügyben. Beteghez menni az orvosi ügyelet dolga a gyakorlatban. (A betegjogi képviselő pár éve még nem így tudta. Lehet, hogy elvileg most sincs így, de az elveket fújhatjuk. Ellenben érdekelne, mit csinál a körzeti orvos abban a napi 4 órában, amikor nem rendel, ha beteghez sem megy.) Ennek az a hátránya, hogy az ügyeletes nem tudja az előzményeket és a gyógyszerelést. Mi sem. A recept a patikában marad: ha mi nem vezetjük, senki sem tudja a gyógyszerelést. A körzeti orvos sem. Miután aput négyen látjuk el (hiszen éjjel-nappal kell legyen vele valaki), meg kellett szerveznünk a kórházihoz hasonló házi ellátást és információátadást.
Apu ellátásában van még egy szereplő: a kerületi szociális szolgálat, akik Icához hasonlóan szintén nagyon jó munkát végeznek: mosdatás, hajmosás, déli gyógyszerelés, bőrkenés. És ugyancsak a szociális szolgálat napi meleg ételt is küld nagyon méltányos áron.
Apunak állandó panasza a bőrviszketés. A körzeti orvos időnként küldött egy-egy receptet Icával, és a szociális munkások maguk kezdték kikísérletezni a megfelelő szereket. Ez egy idő után ellentmondásos helyzethez vezetett, így kértem a körzeti orvost, írja le az alkalmazandó szereket. Nem volt rá hajlandó, ezért panaszt tettem ellene az ÁNTSZ-nél. Ők átfogó, mindenre kiterjedő vizsgálatba kezdtek: felhívták az orvost, és megkérdezték tőle, mi a probléma. Miután az orvos azt válaszolta, hogy szerinte semmi, rögtön le is zárták a vizsgálatot. Az akkor apuhoz járó szociális munkást pedig a tapasztalatok szerint örökre eltiltották tőlünk, pedig ő volt az, aki az orvos helyett próbált tenni valamit.
Ezután a körzeti kétszer is kijött apuhoz. Ez két éve volt, azóta ismét szinte semmi.
2017 végén apu mellén furcsa kiütések jelentek meg. Ezúttal kijött a körzeti orvos, és felírt valami kenőcsöt. A „gyógyszerészeti szakasszisztens” azt kérdezte: miért ír fel patikában készítendő kenőcsöt, ha van gyári, azonos hatóanyaggal. (Azért, mert a doktor úr nem ismeri a gyógyszereket, és az OGYI honlapját sem keresi fel, ahol pedig lehetne hatóanyagra keresni.) Rögtön le is emelt a polcról kettőt – mert ő fejből ismerte őket, bár diplomája nem volt, doktori címe pláne nem... Az egyik a Bepanthen Plus.
A hatóanyagot (klórhexidin) nem lehet beszerezni, mivel egyik gyógyszer-nagykereskedő sem forgalmazza, ellenben a gyári készítmények recept nélkül is kaphatók.
Felhívtam (diplomás) gyógyszerész sógornőmet. Ő a betegektől tudja, hogy a Heim Pál kórházban kapható. Elmentem: a patika külföldről szerzi be a klórhexidint, és állandóan tartja a készítményt. Merthogy nemcsak apu orvosa tudatlan, hanem egy csomó gyerekorvos is.
Na ez a világszínvonalú magyar egészségügy. Az orvosok nem ismerik a gyógyszereket, és nem is néznek utána, pedig az OGYI lapján minden megtalálható. A patikus a betegeitől tudja meg, hol kapható az orvos által felírt készítmény. A patika a gyógyszergyár funkcióját látja el: hatóanyagot importál és készítményt állít elő. Senki sem azt csinálja, ami a dolga lenne.
A klórhexidin egyébként gyulladás, elsősorban sömör ellen használható. A doktor urat nem zavarta, hogy apunál gyulladásnak nyoma sincs. Persze ha az Ica által mobiltelefonnal készített fényképpel próbálja követni a dolgok alakulását, akkor a lámpa fényét esetleg gyulladás okozta pírnak láthatja…
Miután semmi nem történt a lábraállítás érdekében, 2014. október 29-én beutaló nélkül, személyes ismeretség alapján mentővel elvittük aput az Orvosi Rehabilitációs Intézetbe (a továbbiakban: Budakeszi), ahol azt mondták, kezelés hiányában már nem fog tudni lábraállni. A gyógytornát nem erőltettük, mert komoly fájdalmat okozott, és a következményekről fogalmunk sem volt… Tényleg nekünk kell ezt tudni?
Ez az egyetlen igazolásunk arról, hogy apu járásképtelen, ezt sem a körzeti orvos kezdeményezte (akinek elvileg ugye minden kezelést össze kellene fognia). A zárójelentésen az is rajta van, hogy vak, de ez állítólag nem számít hivatalos igazolásnak.
Miután a munkaviszonyom megszűnt, ápolási díjra szeretnék menni. Háromféle van: normál, fokozott és kiemelt. Továbbá van betegápolási díj is, aminek szabályozása az önkormányzat hatáskörébe tartozik.
Apu állapota indokolná a kiemelt ápolási díjat, ami havi nettó 50 ezer forint. Ehhez a körzeti orvos be kell utalja aput vizsgálatra Budapest Főváros Kormányhivatala Rehabilitációs Ellátási és Szakértői Főosztályára (a továbbiakban: Thököly út) vizsgálatra, a beutalóhoz azonban mellékelnie kell a zárójelentéseket. Amik ugye azokból korábbi a vizsgálatokból kellene származzanak, amelyeket ő kellett volna kezdeményezzen. A körzeti orvos viszont tőlem kéri őket… Nekünk kellett volna kérni a vizsgálatokat, hogy az orvos képben lehessen papírilag is?
A Thököly út nem veszi fel a telefont sem félfogadási időben, sem azon kívül. Ez köztudott az egészségügyben és a szociális ellátásban. Nem értem, hogy ezt egy kormányhivatal hogyan teheti meg. Oda kell menni – ha az ember épp nem ápol. Mi lesz itt az elektronikus ügyintézéssel, ha már a telefonos sem megy?
A csillaghegyi központtal sikerült beszélnem telefonon. Ha valaki mozgásképtelen, lehet kérni helyszíni orvosi vizsgálatot is, amit a gyakorlatban kiszállás helyett papírok alapján végeznek el… A kör bezárult. A kormány pedig a saját rendeletét sem tartja be. Milyen alapon várja az állampolgároktól, hogy ők viszont igen?
A vizsgálat egyébként nem igényelne sok időt. A látás vizsgálatához egy bonyolult műszer kell. A neve: elemlámpa. Ha belevilágítanak vele apu szemébe, és a pupilla nem húzódik össze, akkor teljesen vak. Nem próbáltam, de egyáltalán nem látja, hogy világos van-e a szobában vagy sötét. (Talán pupillatágító gyógyszerrel lehet csalni, de a Thököly úti vizsgálaton nem lehet?)
Az ágyhozkötöttség még egyszerűbb. Apu kb. 60 fokig tudja kinyújtani a térdét, a járáshoz meg ugye 180 fok kellene…
Vagyis: a kiemelt ápolási díjat azért nem tudom elintézni, mert apu olyan elesett, hogy vizsgálatra sem tud menni. Legfeljebb mentővel. Időpontot kérni ugye nem lehet, mert a Thököly utat nem lehet felhívni. A szállításhoz és a (nyilván hosszú) várakozáshoz viszont az étkezést is meg kell oldani, mert mellesleg apu súlyos cukorbeteg is. Mindezt nem egészségügyi okból, hanem egy papírért…
Amúgy úgy vélem, hogy a szállítás szempontjából vannak apunál rosszabb helyzetűek is, pl. a gerincsérültek. Nem tudom, van-e még vastüdő… az én generációmból még sokan jutottak oda.
Kiemelt ápolási díj egyébként akkor jár, ha az ápolt segítség nélkül nem tud 1. enni, inni 2. mosakodni 3. öltözni 4. WC-re menni 5. a lakásban közlekedni. Ebből az ötből legalább háromra nem képes. Apu egyiket sem tudja. Járni jár a kiemelt ápolási díj, csak elintézni nem lehet.
Csoda történt. Mégiscsak el lehet intézni. A doktor úr 2017. május 17-én adott beutalót a rokkantsági vizsgálatra (nyilván biztos volt benne, hogy apu nem kapja meg). A Budafoki útról a kérelem leadása után felhívtak, hogy miért akarunk rehabilitálni egy 93 éves embert? Merthogy a jogszabály összekeveri a munkaképes korúak rehabilitációját az ápolási díjra való jogosultság vizsgálatával. És a kormánytisztviselő is összekeverte a nyomtatványokat. Az államigazgatási törvény úgy rendelkezik, hogy a kérelmet a tartalma szerint kell elbírálni, nem a címe, formája, stb. szerint, és – csodák csodája – ezúttal be is tartották a törvényt. Június 27-én megkaptam a kiemelt ápolási díjat, havi 52 eFt-ot.
Először a normál ápolási díjat próbáltam elérni, mert mindenhonnan azt hallottam, hogy a kiemelt elintézése akár fél évig is eltarthat. A 63/2006. (III. 27.) kormányrendelet V. melléklete szerint (amit a körzeti orvosnak kell kitöltenie) ez két esetben jár: fogyatékosság és tartós betegség esetén, de utóbbi csak 18 éven aluliaknak. Ezeket a körzeti orvos igazolja, és nem kell Thököly út.
A rászorultságot igazoló nyomtatványt kitöltöttem, úgy küldtem el Icával aláírásra. A doktor úr a fogyatékosságot tartós betegségre javította azzal a megjegyzéssel, hogy nincs NRSZH szakvélemény. Csakhogy a kormányrendelet szerint nem is kell. Tartós betegségre viszont csak 18 éven aluliaknak jár az ápolási díj (ez nincs rajta a nyomtatványon), vagyis a doktor úrnak sikerült egy érvénytelen igazolást aláírni és lepecsételni (lásd a beszkennelt képet jobbra).
Megírtam neki ajánlott levélben. Nem válaszolt. Megírtam még egyszer. Arra sem. Utóbb kiderült, hogy szándékosan. Szóba sem akar állni velem – ő maga mondta az öcsémnek. Ez az orvosi ellátás megtagadása, ui. aputól közjegyző által igazolt meghatalmazásom van, hogy eljárhatok az ő ellátása ügyében (is). Ellenben Ádám György óta tudjuk, hogy az orvosok nem szeretik betartani a törvényeket.
Érdeklődtem az Emberi Erőforrások Minisztériumában, mit lehet hasonló helyzetben tenni. Semmit. El kell vinni aput vizsgálatra, akár mentővel. Számukra az ember csak erőforrás.
Most ott tartunk, hogy egy hónap eltelt, és még be sem tudtam adni a kérelmet. Az ápolási díj egyébként a törvény szerint jár. És akkor még hátravan az orvosi vizsgálat a mentős szállítással, időpontegyeztetés nélkül, vagy kétszeri megjelenéssel. Beutaló nélkül pedig időpontot sem lehet egyeztetni.
2017. június 20-án elmentem a betegjogi képviselőhöz. Na az maga a sóhivatal. Kedves, együttérző, de elintézni semmit nem tud. Ellenben amikor elmondtam apu ellátásának módját (Ica vizsgál, Ica diagnosztizál, a doktor úr csak a receptet írja), elállt a szava, majd hosszú gondolkodás után azt javasolta, hogy jelentsem fel a doktor urat a rendőrségen foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt. Készek voltak segíteni az eljárás megindításában (június 26-án újabb megbeszélés), de nem tehettem. Apu meghatalmazása ui. arra jogosít, hogy az ő akarata szerint járjak el, és ő nem akar szembekerülni a doktor úrral. Fél. Nem tőle, hanem attól, hogy elveszíti Icát. És arra hivatkozik, hogy orvoshiány van. És akkor az orvos nem kell betartsa a legalapvetőbb törvényeket sem?Ha ugyanazon igazolásokra megkaptam a kiemelt ápolási díjat is, akkor nyilván a normál is járt volna. De a doktor urat felelősségre vonni nem lehet… miért is nem?
| Levélcím: gyimesi pont laszlo9 kukac upcmail pont hu |
|