Az utolsó előtti körzeti orvos utolsó ténykedése az volt, hogy beutalt a kardiológiára, miután volt már infarktusom, és többször magas volt a vérnyomásom, amikor hozzá mentem.
A kardiológus neve dr. Tóth Angéla. (XXII. kerületi SZTK) Titokban diabetológus is, és én cukorbeteg is vagyok. Szóval összepasszolunk.
Az ember nyafogni jár orvoshoz. :) Elpanaszolom, hogy állandóan fáradt vagyok, többet alszom, mint egy csecsemő. Többek között ideggyógyászati kivizsgálást javasol.
Vissza a körzet orvoshoz beutalóért, és egyébként is elfogyott a gyógyszerem. Meglepetés: megint új a körzeti orvos. Közli velem, hogy a panaszaim alapján nem tartja indokoltnak a kardiológus által javasolt vizsgálatokat, és nem is ír beutalót. Anélkül meg nincs vizsgálat…
Otthon rákeresek az interneten: fideszes önkormányzati képviselő egy faluban. 2004-ben rajta volt a fidesz EU-listáján, de nem jutott be. Nem csodálkozom. A fidesznél nincs egészségügy, nincs munkaügy, csak emberi erőforrás. Ráadásul az emberekkel is úgy bánnak, mintha tárgyak lennének. Én viszont nyugdíjas vagyok, vagyis negatív erőforrás… nem tudom, a dühöngő keresztény szeretet jegyében embernek számítok-e egyáltalán.
Vissza a kardiológushoz: ő megírja a beutalókat, többek között az ideggyógyászatra.
Két panaszom van: az állandó fáradtság, és zsibbad a jobb combom. Évek óta. Két beutalót kapok: koponya CT és neuropátia. Utóbbin már voltam a cukorbetegség kezdetén, tíz éve, és a combzsibbadás már akkor is megvolt. A combomat nem vizsgálták, viszont a lábfejemet egészségesnek találták. Azóta annyi történt, hogy egy kiránduláson olyan fél óráig nagyon fájt. Félek, hogy újra előfordul. Kérem a főorvos urat, hogy ezúttal olyan helyre utaljon, ahol a combomat vizsgálják meg.
Erről egy vicc jut az eszembe. Az amputáció után az orvos ezt mondja a betegnek:
– Van egy jó és egy rossz hírem. A rossz hír az, hogy az egészséges lábát vágtuk le. A jó hír az, hogy a beteg lába szépen gyógyul…
Felírtak valami vitamin-szerű gyógyszert.
A cukorgyógyszerre nem tud mit mondani: még dühösebb lesz. A neuropátiára csak annyit tud mondani: nem tudja, milyen vizsgálatokat tudnak végezni a lakóhely szerint szakrendelőben, ahová beutal. Ekkor már én is dühös vagyok, és megkérdezem, miért nem tudja.
Olyan tíz éve voltam a betegjogi képviselőnél az akkori körzeti orvosom miatt. Nem ezért mentem, de szóba került, hogy az orvos rendszeresen egy–másfél órával később kezdi és egy órával korábban fejezi be a négy órás rendelést. Erre a betegjogi képviselő ezt mondta: az orvos munkaideje (is) 8 óra. Ebből négy órát rendel, a többit egyéb dolgokkal tölt (körzeti orvos esetén például beteglátogatással, önképzéssel). Rendelési idő alatt nem mehet beteghez: erre való a kerületi orvosi ügyelet.
Irigylem az orvosokat. Informatikus vagyok: az én szakmám jóval gyorsabban változik, mint az orvosoké, és én csak évi 2–3 alkalmat kaptam önképzésre (konferenciák formájában). Egyszerűen elvárták, hogy naprakészek maradjunk, legalább a szűkebb szakmai területen, amit csinálunk.
Hobbiból foglalkozom gyógyszerészettel. Egy-egy orvosi szakterületen néhány gyógyszer van fejlesztés alatt, ami olyan öt évig tart. Ennyi idő alatt újra kell tanulni a teljes informatikus szakmát: amíg egyetlen új gyógyszer kijön.
Vissza a főorvos úrra: további bűneim is vannak. Az egyik varázslás során a bokámhoz érintette a hangvilláját. Figyelmeztettem, hogy ezt a vizsgálatot már műszerrel elvégezték a neuropátián. (Csak ott nem egy bitet kaptak, hogy érzem vagy sem, hanem egy számot, hogy milyen erős ingert érzek meg.) A főorvos úr nem számított rá, hogy mielőtt tíz évvel ezelőtt elmentem a neuropátiás vizsgálatra, utánajártam, mit fognak vizsgálni. Így aztán engem – a legtöbb beteggel ellentétben – nem tudott elbűvölni a varázslásával, és erre ő is rájött.
A neuropátián felírt gyógyszert nem volt hajlandó felírni: menjek a körzeti orvoshoz. Aki vagy indokoltnak találja majd, vagy nem… ráadásul nem is ő utalt be. Szórakozik velem a főorvos úr.
Úgy jártam vele, mint Dorothy és barátai az Oz, a csodák csodájában: a nagy varázslóról kiderült, hogy csak egy törpe. Ráadásul hiú törpe.
És még nincs vége. Miután a combzsibbadásos beutalás rosszul sikerült, beutalt gerinc MR-re, hátha azon lehet látni valamit. Ennek örülök: párszor komoly gerincfájdalmaim voltak. Talán kiderül valami, miért.
Aminek viszont egyáltalán nem: a főorvos úr nem hazudtolta meg magát. Az MR-beutalóra is ráírta, hogy ne vegyem be a cukorgyógyszert. Ahol szóba sem kerül a kontrasztanyag, hiszen nincs röntgen. A vizsgálat teljesen más elven működik.
Töröm a fejem, mi a fene ez. Ennyire nem tudja? Főorvos létére? Vagy ez is a varázslás része: a tájékozottságát fitoktatja, és csak nálam derült ki, hogy ez valójában tájékozatlanság? Vagy egyszerűen képtelen tanulni, még a saját hibájából sem?
Akármi legyen is, nem megyek vissza hozzá. Megpróbálkozom a másik két ideggyógyász valamelyikével. Gondolom, a beosztottai. Ha átvesznek, jó. Ha nem, akkor ennyiben maradunk. Elmegyek a többi vizsgálatra, és ha nem derül ki semmi, talán magánorvoshoz. Ezért érdemes volt 43 évig SZTK-t fizetni.
Itt tartunk. Voltam laborban, hogy a kardiológus/diabetológus által felírt új cukorgyógyszer hatását le lehessen mérni. A következő lépés az időpontkérés a kardiológushoz. Augusztus 21-e van, október 9-re akarnak időpontot adni. Másfél hónapra. Beszélek az orvossal, hogy komoly-e, vagy csak a betegirányítás akadályozza a gyógyítást.
| Levélcím: gyimesi pont laszlo9 kukac upcmail pont hu |
|