Politika:Felzárkóztatás brüsszeli ellenszélben

Ez a szócikk Schanda Tamás Nemzetben megjelent cikkére reagál.

Általános észrevételek:

1. Trianon óta a magyar külpolitika legnagyobb problémája, hogy hatalmi tényezőnek hiszi magát. Azok az idők elmúltak, de az elmúlt 100 év nem volt elég az alkalmazkodáshoz.
2. A cikkből süt a fidesz politikájának a jelek szerint feloldhatlan ellentmondása: miközben itthon szinte mindent megtehet, az EU-ban szinte semmit. Ez frusztrálja Orbánt, ezért az „utcaharcos” akciók. Ő csak diktálni tud, egyezkedni nem. Itthon sem teszi, még a saját pártján belül és a saját szavazóival sem. Rejtély, hogy ezt miért akarják a fidesz-szavazók.
3. Az EU azért fogadta be a kelet-Európai országokat, mert piacot látott bennük. Senkinek nem volt kötelező csatlakoznia.
4. Az EU célja az egyre szorosabb együttműködés, előbb-utóbb az Amerikai Egyesült Államokhoz hasonló Európai Egyesült Államok létrehozása. Ez azzal jár, hogy nemzeti hatásköröket vonnak el, hogy európai szinten döntsenek. Viszont – Orbánnal ellentétben – van érdekegyeztetés. Ezt 2000-ben tanultam a köztisztviselői szakvizsgára, 4 évvel az EU-csatlakozás előtt, úgyhogy nem volt titok, és nincs min csodálkozni. Senkinek nem volt kötelező csatlakoznia.

ad 1.

„	Félperifériának szánnak bennünket. Felismertük, hogy az EU-nak már nem célja felzárkóztatni a közép-európai országokat.	”

Nem. Ők ismerték fel, hogy a vadakat nem olyan egyszerű megszelidíteni, mint a csatlakozáskor hitték. Itt egyszerűen nem értik, hogy nem ellenség, aki mást akar, mint mi. Hogy az erősebbnek is egyezkednie kell, nem kényszeríteni. Mert ez a demokrácia.

ad 2.

„	Közép-Európa csak együtt erős. Felismertük, hogy összefogással sokkal több eredményt tudunk elérni Közép-Európában.	”

De nincs összefogás Közép-Európában, csak szöveg. Az Antall-féle Visegrádi négyek helyett Orbán-féle Visegrádi egyek vannak. Sem Mečiar, sem Fico, sem Orbán nem akar másokkal egyeztetni. A diktátorok nem szoktak.

ad 3.

„	Nem könyöradományról van szó. Felismertük, hogy a kohéziós politika forrásai nem támogatások, hanem kompenzációt jelentenek.	”

Na ez a fidesz politikájának legnagyobb disznósága. De, a kohéziós források támogatások. Lehet dicsekedni a gyorsabb növekedéssel, de a kohéziós források pont ezért vannak. A gyorsabb növekedést az EU finanszírozza. És ezt úgy teszi, hogy (bizonyos korlátok között) a tagországok kormányai dönthetnek, mire költik az EU pénzét.

A kohéziós alapot a szolidaritás jegyében hozták létre. A gazdagabb államok együttéreznek a szegényebbekkel, és támogatják őket, jogszabályban rögzített módon, 7 évre kötelezettséget vállalva.

A szolidaritás elvárás az EU-ban, de ezt a fidesz nem hajlandó megérteni. Nemcsak akkor, amikor nekünk jár valami, hanem akkor is, amikor mások vannak bajban. Például segíteni kell azokat az országokat, amik a migráció terhét viselik.

Németország az EU legnagyobb befizetője. Lehet, hogy a támogatások egy része visszajut hozzájuk, de ezeket mi adjuk vissza! A magyar GDP 80%-át külföldi vállalatok adják. Talán nem kellene a szemükre hányni, hogy EU-pénzzel csábítjuk őket. Egyrészt az EU-pénz az ő országaikból jött hozzánk, másrészt mi döntöttünk úgy, hogy visszaadjuk nekik a növekedésért cserébe. És EU-pénzből nemcsak az EU-tól vásárolhatunk, hanem pl. az USA-tól is.

„	A kohéziós politikát innen nézve nem természetes, hogy a bizottság megmondhatja, mire költsük az uniós forrásokat.	”

A Bizottság nem mondja, meg, mire költsük az EU-forrásokat, csak annyit ír elő, hogy fejlesztésekre kell költeni, és nem napi működésre. Pl. új kórházat lehet EU-pénzből építeni, de orvosokat fizetni nem.