Szociális kérdések

Jobboldali vagyok: konzervatív liberális. Nem szeretek szociális kérdésekkel foglalkozni, ellenben örülök, hogy vannak akik szeretnek. Helyettem. Mert én is tudom, hogy kell.

Ha az Orbán-kormány így folytatja, lehet, hogy baloldali leszek. Pedig nem akarom.

2018. november 21.

Két hír, aminek semmi köze egymáshoz, de egy napon történt, és ez szíven ütött.

Jávor Bence: Már évi 500 milliót is kereshet majd nálunk egy futballista. index.hu (2018. nov. 21.) Megdupláznák a kedvező adózás hatálya alá eső jövedelem felső határát a hivatásos, első osztályban versenyző sportolók számára.

Elromlott a mosógép, otthon mosták a nővérek az újszülöttek ruháit. index.hu (2018. nov. 21.)

Utóbb kiderült, hogy az egyetem rektora – jegyezzük meg a nevét, mert érdemes: Merkely Béla – közben megrendelte az új mosógépet, viszont a hivatal malmai mindenütt lassan őrölnek. Közben a szülők az egyik édesanya kezdeményezésére több százezer forintot (!) gyűjtöttek össze a mosógépre. Ők (mi) arra vannak szocializálva, hogy a mi dolgunk megoldani a napi kérdéseket, mert „odafenn” tojnak a fejünkre. Ezúttal nem ez történt, de nálunk ki számít erre?

Az egyetem rektora nem tudott a gyűjtésről. Most egyeztet az alapítványokkal, a felajánlott összeget a szülők kérésének megfelelően az újszülött-ellátás segítésére fordítják.

Mibe is kerül egy mosógép? Egy nagyobb, ami egy kórházi osztályra kell, mondjuk 500 eFt. Egy ezrede annak, amit a kétfalábú futballistáink adómentesen kaphatnak. A havi átlagkereset kb. kétszerese. Az egyetem világszínvonalú (saját tapasztalat egy infarktus kapcsán), a nálunk első osztályú, nagyon-nagyon kiemelt keresetű profi focisták más országban (Málta, Izland) az amatőr szintet sem/alig érik el.