Donbász

A →Donyec-medence Donyeck és Luhanszk megyébe eső része, melyek 40–40%-át Oroszország 2014-ben megszállta.

Az elnevezés a Donyec-medence ukrán ill. orosz rövidítéséből származik (ukrán: Донецький вугільний басейн, orosz: Донецкий угольный бассейн).

A Donbászban a katonai konfliktus 2014. április elején kezdődött. Oroszbarát szeparatisták Moszkva aktív támogatásával elkezdték középületek, rádióállomások, rendőrségek és egyéb kulcsfontosságú objektumok elfoglalásával megbénítani az ukrán állam szerveinek működését.

A helyzet Petro Porosenko 2014. május 25-i – Oroszország által is elismert – megválasztását követően kezdett változni, politikai és katonai értelemben egyaránt. 2014. június folyamán az ukrán erők – a hadsereg erői és különféle önkéntes zászlóaljak vegyesen – gyors ütemben szorították vissza az elsősorban helyi és Oroszországból érkezett önkéntesekből álló szeparatistákat.

2014 augusztusában Oroszország reguláris haderővel is beavatkozott a konfliktusba. A végletekig leépült ukrán hadsereg két súlyos vereséget is elszenvedett, egyet augusztusban-szeptemberben Ilovajszknál, a másodikat 2015 februárjában Debalcevenél.

A két vereséget egy-egy fegyverszüneti megállapodás követte, ezek összefoglaló nevükön a minszki megállapodások. Teljes fegyvernyugvást a második sem hozott, arra azonban alkalmas volt, hogy jelentősen csökkentse a harcok intenzitását a kontaktvonal mentén. Oroszország oldaláról ez győzelem volt, hiszen a status quo alapján lényegében kiszakította Doneck és Luhanszk megye jelentős részét Ukrajna ellenőrzése alól. Ukrajna számára is létfontosságú volt a fegyverszünet, mert csak így tudott lélegzethez jutni, így lehetett stabilizálni az államot a forradalom, a Krím elvesztése és a két pusztító katonai vereség után.

Néhány hónappal később, 2015 nyarán a donecki szeparatisták még megkíséreltek egy újabb támadást Marjinkánál, ám ezt az ukrán hadsereg sikeresen visszaverte. A marjinkai harcokat követően követően a frontvonalak megmerevedtek, és nem is történtek érdemi területi változások a következő majdnem hét évben.

Maláj utasszállító gép

2014. július 17-én a Malaysian Airlines MH17 jelű, Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó járata 10 km magasságban repült. Légtérzár 7900 m-ig volt, ahová vállról indítható rakétával nem lehet lőni. Néhány nappal előtte két ukrán katonai gépet is szokatlanul nagy magasságban ért rakétatalálat, ezeket az információkat azonban nem sikerült időben megerősíteni, így a légitársaságokat nem értesítették. Utólag derült ki, hogy a szeparatisták pár nappal korábban kaptak Oroszországból Buk-M1 rakétaindítóval felszerelt légvédelmi egységet, de nagy hatótávolságú radar nélkül, így nem tudták azonosítani a repülőgépet. Mivel nekik nem volt repülőgépük, azt gondolták, hogy ukrán katonai gépet látnak az irányító radarral.

A maláj Boeing 777-es fekete doboza 13:20 perckor rögzítette az utolsó adatokat, ekkor érte a gépet a rakétatalálat. A repülőgép segélyhívást vagy vészjelzést nem adott le, erre a pilótáknak nem volt idejük.

A tragédia után a brit Bellingcat nyílt forrású oknyomozó csoport a közösségi hálózatokon fellelhető fényképek és geolokáció segítségével képes volt azonosítani nemcsak a rakétát indító, 332-es oldalszámú Buk M1 járművet, de még azt a hozzávetőleges útvonalat is, ahogyan Oroszországból egy nyerges vontatón a Donyeck-medencébe szállították. A Bellingcat azt is feltárta, hogy az MH17-es tragédiája után a Buk-M1-et visszaszállították Oroszországba, azóta pedig nincs nyoma.

Ukránok által elkövetett népirtás a Donbászban

Putyin többször hivatkozott rá, többek között 2022. február 15-én Olaf Scholz német kancellárral közösen tartott sajtótájékoztatón. Scholz utóbb nevetségesnek nevezte az állításokat. Később az ENSZ főtitkára is visszautasította Putyin állítását, amit a háborút megindító ′22-es beszédében is megismételt.

A Donbászban 2014 óta folynak különböző intenzitású harcok. A becslések szerint azóta 14 ezer ember halt meg, köztük 4500 ukrán katona és 3000 civil. Arra azonban semmilyen bizonyíték nincs, hogy a térségben bárki, bármikor nemzetiségi alapon rendelt volna el támadást a lakosság bármely csoportja ellen. A különféle nemzetközi megfigyelő szervek (például az EBESZ vagy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa) jelentéseikben sem ejtenek szót egyszer sem népirtásról.

2014–15-ben a Donbászban frontvonal keletkezik az ukrán kormányerők és az orosz szakadárok és az őket támogató orosz erők között. A 14 ezer áldozat kb. fele-fele arányban oszlik meg orosz és ukrán erők között, ill. szintén fele-fele arányban katonák és civilek között.

A ′22-es háború oka sem lehetett a genocídium, sem a harcok eszkalálódása, mivel 2020-ban 8, 2021-ben 5 halálos áldozata volt a fronton történt összecsapásoknak.

Az oroszok szerint azonban az ukrán politikai és katonai vezetés kimondottan a szakadár délkelet-ukrajnai régiókban élő orosz anyanyelvű lakosok teljes kiirtására adott ki parancsot - ezt a nézetet pedig nem a háború indításakor kezdték el hangoztatni.

Oroszország a BT tagjaként kezdeményezhette volna, hogy a BT vegye napirendjére a kérdés megtárgyalását.

2022. február 12-én – miközben Oroszország Ukrajna megtámadására készült – a Donyecki Köztársaság elnöke, Gyenyisz Pusilin jelentette be, hogy több mint 130 tömegsírt fedeztek fel a Donyecki Népköztársaság területén, bennük „az ukrán agresszió következtében elhunyt civilek” holttesteivel.

Az ENSZ 1948. december 9-én kelt Genocídium-egyezménye – melyet a Szovjetunió is ratifikált – népirtás alatt a következő cselekmények bármelyikének, valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport, mint olyan, teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával való elkövetését érti.

Forrás

• Donbas (angol Wikipédia)
• Sz. Bíró Zoltán: Interjú a háború összeesküvés-elméleteiről. Riporter: Friderikusz Sándor YouTube (2022. okt. 20.) (videó)