Rendszerváltás

Rendszerkritika: az uralkodó párt értékeinek és legitimitásának megkérdőjelezése. Orbán is ezt tette, amikor „a haza nem lehet ellenzékben”.

• a legitimitás megkérdőjelezése: egyeduralomra tör, amit az általa hozott alaptörvény is tilt, az EU-s kötelezettségekkel szembehelyezkedik, és indirekt módon megkérdőjelezi a népfelség elvét
• sérti a hatályos BTK-t: maffiaállamként működik
• keleti hatalmaknak szolgáltatja ki az országot.

Rendszerváltás: a fenti három megszüntetése: a jogállam helyreállítása, az állami bűnszervezet felszámolása, a nemzeti szuverenitás helyreállítása. Ezután jöhetnek a szakpolitikai programok.

Óellenzék

Az óellenzék nem a rendszert, hanem a kormányt bírálja: a céllal egyetért, a megoldásokban nem. Ezzel az óellenzék belesüllyed a kormánykritika mocsarába, pl. betegutakról vitatkozik, nem a forrráskivonásról, és arról, hogy a kormány rendészeti kérdésként kezeli az egészségügyet.

Megjegyzés: A bankrablóval nem az a baj, hogy nem húzott sorszámot, a sofőrjükkel sem az, hogy tilosban parkolt.

A fenti hasonlattal: az óellenzék azt vitatja, hogy a pénz elvitele nem helyezi azt biztonságba, és nem azt állítja, hogy az bűncselekmény.

Konkrét példák:

• a választási törvény minden egyoldalú módosítása választási csalás, erről mégsem beszélj az óellenzék, legfeljebb a választókerületi határok átrajzolásán háborog
• a kordonbontással azért harcol az ellenzék, hogy kérdezni lehessen a korrupt minisztertől, és nem arról beszél, hogy illegitim a kormány. A kérdezési lehetőségért küzdéssel saját magát helyezi alárendelt pozícióba (a Momentum)
• a média sokszínűségének korlátozását tiltja a Médiatörvény, az óellenzék mégsem fordul bírósághoz, hanem azon sír, hogy 4 évenként csak 5 percre hívják be őket.

Ilyen langyos dumára az emberek nem mennek az utcára. Ezért nem tud az óellenzék nagyobb tüntetést szervezni.

Kapcsolódó szócikkek

• Tisza Párt#Rendszerváltás