„Rendszerváltás” változatai közötti eltérés

Innen: Politika
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
17. sor: 17. sor:
 
Konkrét példák:
 
Konkrét példák:
 
* a választási törvény minden egyoldalú módosítása választási csalás, erről mégsem beszélj az óellenzék, legfeljebb a választókerületi határok átrajzolásán háborog
 
* a választási törvény minden egyoldalú módosítása választási csalás, erről mégsem beszélj az óellenzék, legfeljebb a választókerületi határok átrajzolásán háborog
* a [[kordonbontás]]sal azért harcol az ellenzék, hogy kérdezni lehessen a korrupt minisztertől, és nem arról beszél, hogy illegitim a kormány. A kérdezési lehetőségért küzdéssel saját magát helyezi alárendelt pozícióba (a [[Momentum]]).
+
* a [[kordonbontás]]sal azért harcol az ellenzék, hogy kérdezni lehessen a korrupt minisztertől, és nem arról beszél, hogy illegitim a kormány. A kérdezési lehetőségért küzdéssel saját magát helyezi alárendelt pozícióba (a [[Momentum]])
  +
* a média sokszínűségének korlátozását tiltja a Médiatörvény, az óellenzék mégsem fordul bírósághoz, hanem azon sír, hogy 4 évenként csak 5 percre hívják be őket.
   
 
Ilyen langyos dumára az emberek nem mennek az utcára. Ezért nem tud az óellenzék nagyobb tüntetést szervezni.
 
Ilyen langyos dumára az emberek nem mennek az utcára. Ezért nem tud az óellenzék nagyobb tüntetést szervezni.

A lap 2025. március 9., 15:42-kori változata

Rendszerkritika: az uralkodó párt értékeinek és legitimitásának megkérdőjelezése. Orbán is ezt tette, amikor „a haza nem lehet ellenzékben”.

  • a legitimitás megkérdőjelezése: egyeduralomra tör, amit az általa hozott alaptörvény is tilt, az EU-s kötelezettségekkel szembehelyezkedik, és indirekt módon megkérdőjelezi a népfelség elvét
  • sérti a hatályos BTK-t: maffiaállamként működik
  • keleti hatalmaknak szolgáltatja ki az országot.

Rendszerváltás: a fenti három megszüntetése: a jogállam helyreállítása, az állami bűnszervezet felszámolása, a nemzeti szuverenitás helyreállítása. Ezután jöhetnek a szakpolitikai programok.

Óellenzék

Az óellenzék nem a rendszert, hanem a kormányt bírálja: a céllal egyetért, a megoldásokban nem. Ezzel az óellenzék belesüllyed a kormánykritika mocsarába, pl. betegutakról vitatkozik, nem a forrráskivonásról, és arról, hogy a kormány rendészeti kérdésként kezeli az egészségügyet.

Megjegyzés: A bankrablóval nem az a baj, hogy nem húzott sorszámot, a sofőrjükkel sem az, hogy tilosban parkolt.

A fenti hasonlattal: az óellenzék azt vitatja, hogy a pénz elvitele nem helyezi azt biztonságba, és nem azt állítja, hogy az bűncselekmény.

Konkrét példák:

  • a választási törvény minden egyoldalú módosítása választási csalás, erről mégsem beszélj az óellenzék, legfeljebb a választókerületi határok átrajzolásán háborog
  • a kordonbontással azért harcol az ellenzék, hogy kérdezni lehessen a korrupt minisztertől, és nem arról beszél, hogy illegitim a kormány. A kérdezési lehetőségért küzdéssel saját magát helyezi alárendelt pozícióba (a Momentum)
  • a média sokszínűségének korlátozását tiltja a Médiatörvény, az óellenzék mégsem fordul bírósághoz, hanem azon sír, hogy 4 évenként csak 5 percre hívják be őket.

Ilyen langyos dumára az emberek nem mennek az utcára. Ezért nem tud az óellenzék nagyobb tüntetést szervezni.

Kapcsolódó szócikkek