„Kormányzati vegzálás” változatai közötti eltérés
Laci (vitalap | szerkesztései) |
Laci (vitalap | szerkesztései) |
||
13. sor: | 13. sor: | ||
A rendszerváltáskor kialakult konszenzusos alkotmány az összes parlamenti képviselő ⅔-ához kötötte a felhatalmazást. 1989-ben senki sem számított rá, hogy egy többpárti országban a kormánypártok meg tudnak szerezni ennyi szavazatot. Pedig már 1994-ben ez történt: az MSZP–SZDSZ koalíciónak megvolt a ⅔-os többsége. |
A rendszerváltáskor kialakult konszenzusos alkotmány az összes parlamenti képviselő ⅔-ához kötötte a felhatalmazást. 1989-ben senki sem számított rá, hogy egy többpárti országban a kormánypártok meg tudnak szerezni ennyi szavazatot. Pedig már 1994-ben ez történt: az MSZP–SZDSZ koalíciónak megvolt a ⅔-os többsége. |
||
+ | |||
+ | A törvényt nem a szövege, hanem a tartalma, célja szerint kell érteni és alkalmazni. Ez több évezredes jogelv. A ⅔ célja pedig az, hogy fontos döntéseket ne lehessen ellenzéki beleegyezés nélkül meghozni. Ezért a Horn-kormány úgy döntött, hogy önként korlátozza a hatalmát a törvény céljának megfelelően, és csak 80%-os többséggel hoz meg olyan törvényeket, amiket az Alkotmány eredetileg csak ⅔-os többséghez kötött. |
||
+ | |||
+ | A Horn-kormány is készített alkotmánytervezetet (Vastagh Pál irányításával), de az önmaga számára előírt 80%-os támogatást nem tudta elérni az akkori ellenzékkel, ezért végül nem került a parlament napirendjére. |
||
=== Kereszténység === |
=== Kereszténység === |
A lap 2018. november 9., 23:32-kori változata
Ez a szócikk azokról az ügyekről szól, amikor a kormány a hatalmával visszaélve a polgárai politikai szabadságát korlátozza.
A kormány elsődleges feladata az érdekegyeztetés (lenne) a cégek és a lakosság között az ország minden fontos kérdésében. Ettől nemzet a nemzet, ettől érezzük egy közösség tagjának magunkat.
Az Orbán-kormány fejében meg sem fordul ez a lehetőség. Számukra a hatalom öncél, és a saját gazdagodásukat szolgálja. Érdeket egyeztetni legfeljebb akkor hajlandók, ha az ő érdekük kerül veszélybe.
Alaptörvény
Egy ország alkotmánya azokat a szabályokat tartalmazza, amikkel az ország lakosságának túlnyomó része egyetért. Az alaptörvénynek nevezett szörnyűség nem alkotmány. Meg sem próbáltak róla egyeztetni. Beleírták, ami nekik tetszett.
Alkotmány készítéséhez felhatalmazás kell. Nagyobb, mint a hatalomhoz, hiszen a lakosság túlnyomó részének kell egyetértenie vele, egyébként nem érzik magukat szabadnak. A jogokat korlátozni csak mások jogai miatt, érdekütközés esetén szabad. Ez a liberális demokrácia lényege.
Demokráciában a hatalom is alá van vetve a törvényeknek. Demokráciában az alkotmány azt szabályozza, mit tehet meg a hatalom a rend érdekében anélkül, hogy a szabadságot túlságosan korlátozná.
A rendszerváltáskor kialakult konszenzusos alkotmány az összes parlamenti képviselő ⅔-ához kötötte a felhatalmazást. 1989-ben senki sem számított rá, hogy egy többpárti országban a kormánypártok meg tudnak szerezni ennyi szavazatot. Pedig már 1994-ben ez történt: az MSZP–SZDSZ koalíciónak megvolt a ⅔-os többsége.
A törvényt nem a szövege, hanem a tartalma, célja szerint kell érteni és alkalmazni. Ez több évezredes jogelv. A ⅔ célja pedig az, hogy fontos döntéseket ne lehessen ellenzéki beleegyezés nélkül meghozni. Ezért a Horn-kormány úgy döntött, hogy önként korlátozza a hatalmát a törvény céljának megfelelően, és csak 80%-os többséggel hoz meg olyan törvényeket, amiket az Alkotmány eredetileg csak ⅔-os többséghez kötött.
A Horn-kormány is készített alkotmánytervezetet (Vastagh Pál irányításával), de az önmaga számára előírt 80%-os támogatást nem tudta elérni az akkori ellenzékkel, ezért végül nem került a parlament napirendjére.
Kereszténység
Az alaptörvény eredetileg a szent koronából akarta levezetni a felhatalmazást. A helyzet paradox voltát jól mutatja, hogy ez ellen éppen az egyházak tiltakoztak.