Rendszerváltás
Rendszerkritika: az uralkodó párt értékeinek és legitimitásának megkérdőjelezése. Orbán is ezt tette, amikor „a haza nem lehet ellenzékben”.
- a legitimitás megkérdőjelezése: egyeduralomra tör, amit az általa hozott alaptörvény is tilt, az EU-s kötelezettségekkel szembehelyezkedik, és indirekt módon megkérdőjelezi a népfelség elvét
- sérti a hatályos BTK-t: maffiaállamként működik
- keleti hatalmaknak szolgáltatja ki az országot.
Rendszerváltás: a fenti három megszüntetése: a jogállam helyreállítása, az állami bűnszervezet felszámolása, a nemzeti szuverenitás helyreállítása. Ezután jöhetnek a szakpolitikai programok.
Óellenzék
Az óellenzék nem a rendszert, hanem a kormányt bírálja: a céllal egyetért, a megoldásokban nem. Ezzel az óellenzék belesüllyed a kormánykritika mocsarába, pl. betegutakról vitatkozik, nem a forrráskivonásról, és arról, hogy a kormány rendészeti kérdésként kezeli az egészségügyet.
- Megjegyzés: A bankrablóval nem az a baj, hogy nem húzott sorszámot, a sofőrjükkel sem az, hogy tilosban parkolt.
A fenti hasonlattal: az óellenzék azt vitatja, hogy a pénz elvitele nem helyezi azt biztonságba, és nem azt állítja, hogy az bűncselekmény.
Konkrét példák:
- a választási törvény minden egyoldalú módosítása választási csalás, erről mégsem beszélj az óellenzék, legfeljebb a választókerületi határok átrajzolásán háborog
- a kordonbontással azért harcol az ellenzék, hogy kérdezni lehessen a korrupt minisztertől, és nem arról beszél, hogy illegitim a kormány. A kérdezési lehetőségért küzdéssel saját magát helyezi alárendelt pozícióba (a Momentum)
- a média sokszínűségének korlátozását tiltja a médiatörvény, az óellenzék mégsem fordul bírósághoz, hanem azon sír, hogy 4 évenként csak 5 percre hívják be őket.
Ilyen langyos dumára az emberek nem mennek az utcára. Ezért nem tud az óellenzék nagyobb tüntetést szervezni.