Néphatalom

Innen: Politika
A lap korábbi változatát látod, amilyen Laci (vitalap | szerkesztései) 2023. november 12., 12:31-kor történt szerkesztése után volt. (→‎Néphatalom)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az alkotmány alapvető kérdése, kié a hatalom. Ez nem jogi, hanem politikai kérdés, az alkotmány szempontjából axióma.

Európa minden államában – a Vatikán kivételével – néphatalom van. A nép a hatalmát általában képviselői útján, megbízással, meghatalmazással gyakorolja, de megteheti közvetlenül is: ez a népszavazás. (A nép közvetlen hatalomgyakorlásának másik formája a választás, a képviselők megbízása, amit szintén lehet speciális népszavazásnak tekinteni.) Ezt az alaptörvény is tartalmazza.

A nép – a hatalom birtokosa – a megbízáskor megmondja, a képviselő mit tehet a nevében. Az alkotmány ennek a megbízásnak az írásba foglalt változata. Vagyis az alkotmány korlátozza a képviselők – a parlament – jogait. Ebből következik, hogy alkotmányoznia a népnek kell: a parlamentnek nincs joga alkotmányozni.

Az alkotmány egy megbízási szerződés. A feltételeket a megbízó dönti el. A szöveget bárki megfogalmazhatja – akár a parlament is –, de elfogadnia a népnek, a hatalom birtokosának kell, teljesen hasonlóan egy ügyvédi megbízáshoz.

A képviselők a parlament alakuló ülésén esküt tesznek az alkotmányra – vagyis arra, hogy a megbízóik akarata szerint gyakorolják a rájuk bízott hatalmat. Csakhogy ez a hatalom nem a megbízóktól van: a képviselők saját maguk döntötték el, hogy ők mit tehetnek a nép nevében. A népet erről meg sem kérdezték, sőt, még a nép ellenzéki képviselőit sem. Az alaptörvényt egy 3 tagú bizottság írta meg minden egyeztetés nélkül – pedig a jogalkotásról szóló törvény egyszerű törvények esetén is előírja az egyeztetést az érintettekkel. Ez esetben az egész nép érintett.

A képviselőket közvetlenül a nép választotta, de alkotmányozásra nem kaptak felhatalmazást. A 2010-es választási kampányban erről egy szó sem esett. Az ilyen meghatalmazás egyébként is biankó szerződés lenne, ami érvénytelen.