Politika:Felzárkóztatás brüsszeli ellenszélben

Ez a szócikk Schanda Tamás Nemzetben megjelent cikkére reagál.

Általános észrevételek:

1. Trianon óta a magyar külpolitika legnagyobb problémája, hogy hatalmi tényezőnek hiszi magát. Azok az idők elmúltak, de az elmúlt 100 év nem volt elég az alkalmazkodáshoz.
2. A cikkből süt a fidesz politikájának a jelek szerint feloldhatlan ellentmondása: miközben itthon szinte mindent megtehet, az EU-ban szinte semmit. Ez frusztrálja Orbánt, ezért az „utcaharcos” akciók. Ő csak diktálni tud, egyezkedni nem. Itthon sem teszi, még a saját pártján belül és a saját szavazóival sem. Rejtély, hogy ezt miért akarják a fidesz-szavazók.
3. Az EU azért fogadta be a kelet-Európai országokat, mert piacot látott bennük. Senkinek nem volt kötelező csatlakoznia.
4. Az EU célja az egyre szorosabb együttműködés, előbb-utóbb az Amerikai Egyesült Államokhoz hasonló Európai Egyesült Államok létrehozása. Ez azzal jár, hogy nemzeti hatásköröket vonnak el, hogy európai szinten döntsenek. Viszont – Orbánnal ellentétben – van érdekegyeztetés. Ezt 2000-ben tanultam a köztisztviselői szakvizsgára, 4 évvel az EU-csatlakozás előtt, úgyhogy nem volt titok, és nincs min csodálkozni. Senkinek nem volt kötelező csatlakoznia.

ad 1.

„	Félperifériának szánnak bennünket. Felismertük, hogy az EU-nak már nem célja felzárkóztatni a közép-európai országokat.	”

Nem. Ők ismerték fel, hogy a vadakat nem olyan egyszerű megszelidíteni, mint a csatlakozáskor hitték. Itt egyszerűen nem értik, mi a demokrácia, hogy nem ellenség, aki mást akar, mint mi.