Gnoszticizmus

Gnosztikusok: Goethe, Makovecz Imre. A hermetikus gnoszticizmus megalapozoja Hermész Triszmegisztosz.

Szentháromság: Atya, Anya, Fiú, vagyis a keresztény Szentlélek az Anyának felel meg. A Fiú nem azonos Jézussal. Ő egy ember volt, aki elérte a legtökéletesebb megvilágosodást. Ezt a szintet más is elérheti. Az ember is istenné válhat, ha a gnózis birtokába jut; a gnoszticizmus éppen azt ígéri, amit a hermetikus megváltástan, hogy az ember isten (isteni) lesz.

A theószisz keresztény fogalom – a theiotész súlyos eretnekség, a gnosztikus istenné, istenséggé válás.

Az Igazság mindennél előbb létezett, s minden emberben benne van, csak a kulcs hiányzik a kapu kinyitásához. Aki viszont megtalálta a kulcsot, az elérte a gnózist, azaz az Igazságot, s istenné lett. Az Igazság birtokosai a „Fény Fiai”.

A lényeg az, hogy GYURCSÁNY FERENC a „sötétség maszkja” – ORBÁN VIKTOR pedig a „fényvitéz”. A lényeg egyébként sem a vallás vagy a filozófia, hanem ORBÁN VIKTOR.

A keresztény a másik emberben – az ellenségében is – Isten képmását kell, hogy lássa, nem a „sötét oldal erejé ”-t.

Manicheizmus

A gnoszticizmus egyik ága.

Kezdetben két őselv létezett: a Fény és a Sötétség. A Fény Atyja vagy a Fény Birodalmának Istene több konkrét "nyúlvánnyal", emanációval rendelkezik: ezek az Ész, az Értelem, a Felfogóképesség, a Gondolat és a Megértés. Továbbá számtalan eón – isteni lény – veszi körül őt.

A Fény Birodalmának tükörképe a Sötétség Birodalma. A Sötétség Atyját Sátánnak vagy Ahrimannak nevezi. Neki is vannak attribútumai, méghozzá a Fény Atyjának negatív megfelelői, mint a Sötét Ész, a Sötét Értelem stb.

Nincs isten, aki a bűnöket megbocsáthatná, vagy azoktól megváltást nyújthatna: éppen ellenkezőleg mindaddig, amíg a Fény egy része a sötétséggel keveredik, vagy annak fogságában van, addig maga a Fény Atyja szorul megváltásra – nem Isten váltja (vagy váltotta) meg az embert, hanem az ember váltja meg az isteni világot.

Fidesz-gnózis

Politikával kevert vallási téboly.

Eszközei

• a vallásos szavak, szövegek félremagyarázása (pl. a fény és a világosság összekeverése, visszaélve azzal, hogy e két szó csak a magyarban különböző, így a fény a gnosztikus „igazság birtokosa” értelmét nyeri)
• vallásos szövegek profanizálása (sursum corda), eltorzítása (fatimai csoda)