Magyarország a II. világháború után

Az előzményekről lásd a Horthy Miklós szócikket.

1944. december 21-én Debrecenben összeült a Moszkvából hazaérkezett politikusok kezdeményezésére létrejött az Ideiglenes Nemzetgyűlés. A tagjait pártok ill. népgyűlések delegálták a valódi népképviselet alkotmányos megvalósítására alkalmatlan módszerekkel.

Az országgyűlés egyetlen fontos törvénye az új választójogi törvény (1945. VIII. törvény) volt.

Magyarország első demokratikus választását 1945. november 4-én tartották meg, amit a Független Kisgazdapárt nyert meg 57%-os abszolút többséggel. Szovjet nyomásra koalíciós kormányzásra kényszerült, és a belügyi tárcát át kellett adnia a Magyar Kommunista Pártnak.

1946. február 1-jén kikiáltották a Második Magyar Köztársaságot.

1947. augusztus 31-én tartották a következő választást, mely a kékcédulákról lett hírhedt. Még a választás előtt az MKP nyomására a Kisgazdáknak ki kellett zárniuk a pártból előbb 20, azután még 50 képviselőt, Kovács Bélát a Gulágra hurcolták, Nagy Ferencet lemondatták, Varga Béla, a Nemzetgyűlés elnöke nyugatra távozott. A kilépett képviselők külön pártot alapítottak, velük együtt a Kisgazdapárt 52%-ot kapott a választáson, önmagában csak 15%-ot. A 4 pártból álló Baloldali Blokk 60% fölötti eredményt ért el, amivel a mandátumok 75%-ához jutott egy törvénymódosítás miatt, ráadásul a Kisgazdapárt is beleszámított a koalícióba, mivel benne volt a kormányban.

A Baloldali Blokknak így sem lett többsége, a Kisgazdákkal koalícióban kellett kormányoznia.

1949. május 15-én tartották a következő választást. Addigra a jobboldali politikusokat elűzték, letartóztatták ill. a Magyar Függetlenségi Frontba kényszerítették, így a „választáson” erre az egyetlen listára lehetett szavazni. Az üresen bedobott szavazólap igennek számított. Így aztán nem csoda, hogy a lista 94%-os többséget kapott.