1956

Innen: Politika
A lap korábbi változatát látod, amilyen Laci (vitalap | szerkesztései) 2023. szeptember 16., 09:30-kor történt szerkesztése után volt.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az 1956-os magyarországi hadműveletekben összesen 59 091 szovjet katona vett részt (ebből 7349 tiszt). 707-en estek el közülük: 457 legénységi, 172 altiszti, 65 tiszti és 12 főtiszti beosztású katona (1 fő rendfokozata ismeretlen).

Az elesettek 60%-a orosz, 22%-a ukrán volt a születési helyük alapján. (A szovjet hadsereg nem etnikai alapon szerveződött, az Ukrán frontokat is az alakulat megalakulási helye alapján nevezték el, nem a benne harcolók nemzetisége szerint). Ez körülbelül megfelel a Szovjetunióbeli nemzetiségi arányoknak a népszámlálási adatok szerint.

Az orosz iskolai történelemkönyvek nem foglalkoztak 1956-tal – egészen 2023-ig, amikor az immár egyetlen iskolában használható történelemkönyv szerint a magyar forradalmárok egy része fasiszta múltú volt, és a forradalmat nyugati titkosszolgálatok segítették elő. A valóság viszont az, hogy a Nyugat semmilyen támogatást nem adott a forradalmároknak. A tankönyv azt is megjegyzi, hogy hiba volt 1991-ben kivonni a szovjet csapatokat Magyarországról, Lengyelországból, Csehszlovákiából és az NDK-ból. A magyar külügy nem reagál.[1]

Pár nappal a történelemkönyv után Putyin azt mondta, hiba volt 1956-ban tankokkal bevonulni Magyarországra.[2] A Szovjetunió az oroszok szerint nem elnyomta, hanem ellenkezőleg: felemelte a megszállt területek népeit. Jelcin szerint inverz birodalom volt: a perifériák szipolyozták ki a központot. Ezen narratíva szerint volt hiba az ′56-os beavatkozás.

Jegyzetek

Forrás