„Rendszerváltás” változatai közötti eltérés

Innen: Politika
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
(Átirányítás megszüntetve. Eredeti cél: Tisza Párt#Rendszerváltás)
Címke: Megszüntetett átirányítás
 
(18 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
  +
{{forr1|{{youtube|_EZ8k6PF2VU|A rendszerváltás stratégiája|aut=Magyar Bálint|date=2025-02-12}} {{jegyz}}}}
{{lásd még|Tisza Párt#Rendszerváltás}}
 
  +
  +
Rendszerkritika: az uralkodó párt értékeinek és legitimitásának megkérdőjelezése. Orbán is ezt tette, amikor „a haza nem lehet ellenzékben”.
  +
* a legitimitás megkérdőjelezése: egyeduralomra tör, amit az általa hozott alaptörvény is tilt, az EU-s kötelezettségekkel szembehelyezkedik, és indirekt módon megkérdőjelezi a népfelség elvét
  +
* sérti a hatályos BTK-t: maffiaállamként működik
  +
* keleti hatalmaknak szolgáltatja ki az országot.
  +
  +
'''Rendszerváltás''': a fenti három megszüntetése:
  +
# a [[jogállam]] helyreállítása
  +
# az állami bűnszervezet felszámolása {{utalás|korrupció}}
  +
# a nemzeti szuverenitás helyreállítása.
  +
Ezután jöhetnek a szakpolitikai programok.
  +
  +
Magyarországon kétszer volt rendszerváltás: 1989-ben és 2010-ben. 1998-ban, az első Orbán-kormány idején ⅔ híján nem sikerült a rendszerváltás, bár Orbán akkor is megpróbálta ({{hulink|Simicska Lajos}} NAV-elnökké kinevezése, {{hulink|Györgyi Kálmán (jogász)|Györgyi Kálmán}} lemondatása és helyére {{hulink|Polt Péter}} kinevezése).
  +
  +
== Óellenzék ==
  +
Az óellenzék nem a rendszert, hanem a kormányt bírálja: a céllal egyetért, a megoldásokban nem. Ezzel az óellenzék belesüllyed a kormánykritika mocsarába.
  +
  +
: {{megj|A bankrablóval nem az a baj, hogy nem húzott sorszámot, a sofőrjükkel sem az, hogy tilosban parkolt.}}
  +
  +
Konkrét példák:
  +
* a választási törvény minden egyoldalú módosítása választási csalás, erről mégsem beszél az óellenzék, legfeljebb a választókerületi határok átrajzolásán háborog
  +
* a választói névjegyzék kiadása kötelező a pártok számára – kivéve a határon túliakat. Ez lehetetlenné teszi a kampányolást a szórvány magyar területeken. A kormány viszont bérel szervezetet, amelyik maga kézbesíti a szavazólapot, egyúttal kitölteti és beviszi. Gigantikus választási csalás.
  +
* az „elhibázott gazdaságpolitika” kifejezéssel az óellenzék nem az állami szintű [[korrupció]]t kritizálja, hanem a részletekkel elvonja a figyelmet a probléma gyökeréről
  +
* az óellenzék betegutakról vitatkozik, nem a forrráskivonásról, és nem arról, hogy a kormány rendészeti kérdésként kezeli az egészségügyet
  +
* a [[kordonbontás]]sal azért harcol az ellenzék, hogy kérdezni lehessen a korrupt minisztertől, és nem arról beszél, hogy illegitim a kormány. A kérdezési lehetőségért küzdéssel saját magát helyezi alárendelt pozícióba (a [[Momentum]])
  +
* a média sokszínűségének korlátozását tiltja a médiatörvény, az óellenzék mégsem fordul bírósághoz, hanem azon sír, hogy 4 évenként csak 5 percre hívják be őket.
  +
* a 2021-es közszolgálati kódex szerint kötelező ellenzéki képviselőket is szerepeltetni a médiában. A köztársasági elnök őrködik a demokratikus működés felett, de senki nem írt neki. (Persze nem fog lépni, de éppen ez kérdőjelezi meg a legitimitását.)
  +
  +
Ilyen langyos dumákra az emberek nem mennek az utcára. Ezért nem tud az óellenzék nagyobb tüntetést szervezni.
  +
  +
== Forrás ==
  +
* {{CitWeb|url=https://democracyinstitute.ceu.edu/sites/default/files/article/attachment/2024-05/2024.05.15.%20A%20joguralomt%C3%B3l%20az%20uralom%20jog%C3%A1ig_bor%C3%ADt%C3%B3val.pdf|tit=A joguralomtól az uralom jogáig|subtit=A jogállam felszámolása Magyarországon 2010–2024|isbn=978-615-5547-12-6|red=CEU Demokrácia Intézet|loc=Budapest|ass=Szerkesztők: Gadó Gábor, Kerekes Zsuzsa, Magyar Bálint|ann=2024}}
  +
  +
== Kapcsolódó szócikkek ==
 
* [[Tisza Párt#Rendszerváltás]]
   
 
[[Kategória: Hatalom]]
 
[[Kategória: Hatalom]]

A lap jelenlegi, 2025. március 9., 20:14-kori változata

Rendszerkritika: az uralkodó párt értékeinek és legitimitásának megkérdőjelezése. Orbán is ezt tette, amikor „a haza nem lehet ellenzékben”.

  • a legitimitás megkérdőjelezése: egyeduralomra tör, amit az általa hozott alaptörvény is tilt, az EU-s kötelezettségekkel szembehelyezkedik, és indirekt módon megkérdőjelezi a népfelség elvét
  • sérti a hatályos BTK-t: maffiaállamként működik
  • keleti hatalmaknak szolgáltatja ki az országot.

Rendszerváltás: a fenti három megszüntetése:

  1. a jogállam helyreállítása
  2. az állami bűnszervezet felszámolása → korrupció
  3. a nemzeti szuverenitás helyreállítása.

Ezután jöhetnek a szakpolitikai programok.

Magyarországon kétszer volt rendszerváltás: 1989-ben és 2010-ben. 1998-ban, az első Orbán-kormány idején ⅔ híján nem sikerült a rendszerváltás, bár Orbán akkor is megpróbálta (Simicska Lajos NAV-elnökké kinevezése, Györgyi Kálmán lemondatása és helyére Polt Péter kinevezése).

Óellenzék

Az óellenzék nem a rendszert, hanem a kormányt bírálja: a céllal egyetért, a megoldásokban nem. Ezzel az óellenzék belesüllyed a kormánykritika mocsarába.

Megjegyzés: A bankrablóval nem az a baj, hogy nem húzott sorszámot, a sofőrjükkel sem az, hogy tilosban parkolt.

Konkrét példák:

  • a választási törvény minden egyoldalú módosítása választási csalás, erről mégsem beszél az óellenzék, legfeljebb a választókerületi határok átrajzolásán háborog
  • a választói névjegyzék kiadása kötelező a pártok számára – kivéve a határon túliakat. Ez lehetetlenné teszi a kampányolást a szórvány magyar területeken. A kormány viszont bérel szervezetet, amelyik maga kézbesíti a szavazólapot, egyúttal kitölteti és beviszi. Gigantikus választási csalás.
  • az „elhibázott gazdaságpolitika” kifejezéssel az óellenzék nem az állami szintű korrupciót kritizálja, hanem a részletekkel elvonja a figyelmet a probléma gyökeréről
  • az óellenzék betegutakról vitatkozik, nem a forrráskivonásról, és nem arról, hogy a kormány rendészeti kérdésként kezeli az egészségügyet
  • a kordonbontással azért harcol az ellenzék, hogy kérdezni lehessen a korrupt minisztertől, és nem arról beszél, hogy illegitim a kormány. A kérdezési lehetőségért küzdéssel saját magát helyezi alárendelt pozícióba (a Momentum)
  • a média sokszínűségének korlátozását tiltja a médiatörvény, az óellenzék mégsem fordul bírósághoz, hanem azon sír, hogy 4 évenként csak 5 percre hívják be őket.
  • a 2021-es közszolgálati kódex szerint kötelező ellenzéki képviselőket is szerepeltetni a médiában. A köztársasági elnök őrködik a demokratikus működés felett, de senki nem írt neki. (Persze nem fog lépni, de éppen ez kérdőjelezi meg a legitimitását.)

Ilyen langyos dumákra az emberek nem mennek az utcára. Ezért nem tud az óellenzék nagyobb tüntetést szervezni.

Forrás

Kapcsolódó szócikkek