„Rendszerváltás” változatai közötti eltérés
Laci (vitalap | szerkesztései) |
Laci (vitalap | szerkesztései) |
||
(6 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
6. sor: | 6. sor: | ||
* keleti hatalmaknak szolgáltatja ki az országot. |
* keleti hatalmaknak szolgáltatja ki az országot. |
||
− | '''Rendszerváltás''': a fenti három megszüntetése: |
+ | '''Rendszerváltás''': a fenti három megszüntetése: |
+ | # a [[jogállam]] helyreállítása |
||
+ | # az állami bűnszervezet felszámolása {{utalás|korrupció}} |
||
+ | # a nemzeti szuverenitás helyreállítása. |
||
+ | Ezután jöhetnek a szakpolitikai programok. |
||
+ | |||
+ | Magyarországon kétszer volt rendszerváltás: 1989-ben és 2010-ben. 1998-ban, az első Orbán-kormány idején ⅔ híján nem sikerült a rendszerváltás, bár Orbán akkor is megpróbálta ({{hulink|Simicska Lajos}} NAV-elnökké kinevezése, {{hulink|Györgyi Kálmán (jogász)|Györgyi Kálmán}} lemondatása és helyére {{hulink|Polt Péter}} kinevezése). |
||
== Óellenzék == |
== Óellenzék == |
||
17. sor: | 23. sor: | ||
* a választói névjegyzék kiadása kötelező a pártok számára – kivéve a határon túliakat. Ez lehetetlenné teszi a kampányolást a szórvány magyar területeken. A kormány viszont bérel szervezetet, amelyik maga kézbesíti a szavazólapot, egyúttal kitölteti és beviszi. Gigantikus választási csalás. |
* a választói névjegyzék kiadása kötelező a pártok számára – kivéve a határon túliakat. Ez lehetetlenné teszi a kampányolást a szórvány magyar területeken. A kormány viszont bérel szervezetet, amelyik maga kézbesíti a szavazólapot, egyúttal kitölteti és beviszi. Gigantikus választási csalás. |
||
* az „elhibázott gazdaságpolitika” kifejezéssel az óellenzék nem az állami szintű [[korrupció]]t kritizálja, hanem a részletekkel elvonja a figyelmet a probléma gyökeréről |
* az „elhibázott gazdaságpolitika” kifejezéssel az óellenzék nem az állami szintű [[korrupció]]t kritizálja, hanem a részletekkel elvonja a figyelmet a probléma gyökeréről |
||
− | * az óellenzék betegutakról vitatkozik, nem a forrráskivonásról, és arról, hogy a kormány rendészeti kérdésként kezeli az egészségügyet |
+ | * az óellenzék betegutakról vitatkozik, nem a forrráskivonásról, és nem arról, hogy a kormány rendészeti kérdésként kezeli az egészségügyet |
* a [[kordonbontás]]sal azért harcol az ellenzék, hogy kérdezni lehessen a korrupt minisztertől, és nem arról beszél, hogy illegitim a kormány. A kérdezési lehetőségért küzdéssel saját magát helyezi alárendelt pozícióba (a [[Momentum]]) |
* a [[kordonbontás]]sal azért harcol az ellenzék, hogy kérdezni lehessen a korrupt minisztertől, és nem arról beszél, hogy illegitim a kormány. A kérdezési lehetőségért küzdéssel saját magát helyezi alárendelt pozícióba (a [[Momentum]]) |
||
* a média sokszínűségének korlátozását tiltja a médiatörvény, az óellenzék mégsem fordul bírósághoz, hanem azon sír, hogy 4 évenként csak 5 percre hívják be őket. |
* a média sokszínűségének korlátozását tiltja a médiatörvény, az óellenzék mégsem fordul bírósághoz, hanem azon sír, hogy 4 évenként csak 5 percre hívják be őket. |
||
23. sor: | 29. sor: | ||
Ilyen langyos dumákra az emberek nem mennek az utcára. Ezért nem tud az óellenzék nagyobb tüntetést szervezni. |
Ilyen langyos dumákra az emberek nem mennek az utcára. Ezért nem tud az óellenzék nagyobb tüntetést szervezni. |
||
+ | |||
+ | == Forrás == |
||
+ | * {{CitWeb|url=https://democracyinstitute.ceu.edu/sites/default/files/article/attachment/2024-05/2024.05.15.%20A%20joguralomt%C3%B3l%20az%20uralom%20jog%C3%A1ig_bor%C3%ADt%C3%B3val.pdf|tit=A joguralomtól az uralom jogáig|subtit=A jogállam felszámolása Magyarországon 2010–2024|isbn=978-615-5547-12-6|red=CEU Demokrácia Intézet|loc=Budapest|ass=Szerkesztők: Gadó Gábor, Kerekes Zsuzsa, Magyar Bálint|ann=2024}} |
||
== Kapcsolódó szócikkek == |
== Kapcsolódó szócikkek == |
A lap jelenlegi, 2025. március 9., 20:14-kori változata
Rendszerkritika: az uralkodó párt értékeinek és legitimitásának megkérdőjelezése. Orbán is ezt tette, amikor „a haza nem lehet ellenzékben”.
- a legitimitás megkérdőjelezése: egyeduralomra tör, amit az általa hozott alaptörvény is tilt, az EU-s kötelezettségekkel szembehelyezkedik, és indirekt módon megkérdőjelezi a népfelség elvét
- sérti a hatályos BTK-t: maffiaállamként működik
- keleti hatalmaknak szolgáltatja ki az országot.
Rendszerváltás: a fenti három megszüntetése:
- a jogállam helyreállítása
- az állami bűnszervezet felszámolása → korrupció
- a nemzeti szuverenitás helyreállítása.
Ezután jöhetnek a szakpolitikai programok.
Magyarországon kétszer volt rendszerváltás: 1989-ben és 2010-ben. 1998-ban, az első Orbán-kormány idején ⅔ híján nem sikerült a rendszerváltás, bár Orbán akkor is megpróbálta (Simicska Lajos NAV-elnökké kinevezése, Györgyi Kálmán lemondatása és helyére Polt Péter kinevezése).
Óellenzék
Az óellenzék nem a rendszert, hanem a kormányt bírálja: a céllal egyetért, a megoldásokban nem. Ezzel az óellenzék belesüllyed a kormánykritika mocsarába.
- Megjegyzés: A bankrablóval nem az a baj, hogy nem húzott sorszámot, a sofőrjükkel sem az, hogy tilosban parkolt.
Konkrét példák:
- a választási törvény minden egyoldalú módosítása választási csalás, erről mégsem beszél az óellenzék, legfeljebb a választókerületi határok átrajzolásán háborog
- a választói névjegyzék kiadása kötelező a pártok számára – kivéve a határon túliakat. Ez lehetetlenné teszi a kampányolást a szórvány magyar területeken. A kormány viszont bérel szervezetet, amelyik maga kézbesíti a szavazólapot, egyúttal kitölteti és beviszi. Gigantikus választási csalás.
- az „elhibázott gazdaságpolitika” kifejezéssel az óellenzék nem az állami szintű korrupciót kritizálja, hanem a részletekkel elvonja a figyelmet a probléma gyökeréről
- az óellenzék betegutakról vitatkozik, nem a forrráskivonásról, és nem arról, hogy a kormány rendészeti kérdésként kezeli az egészségügyet
- a kordonbontással azért harcol az ellenzék, hogy kérdezni lehessen a korrupt minisztertől, és nem arról beszél, hogy illegitim a kormány. A kérdezési lehetőségért küzdéssel saját magát helyezi alárendelt pozícióba (a Momentum)
- a média sokszínűségének korlátozását tiltja a médiatörvény, az óellenzék mégsem fordul bírósághoz, hanem azon sír, hogy 4 évenként csak 5 percre hívják be őket.
- a 2021-es közszolgálati kódex szerint kötelező ellenzéki képviselőket is szerepeltetni a médiában. A köztársasági elnök őrködik a demokratikus működés felett, de senki nem írt neki. (Persze nem fog lépni, de éppen ez kérdőjelezi meg a legitimitását.)
Ilyen langyos dumákra az emberek nem mennek az utcára. Ezért nem tud az óellenzék nagyobb tüntetést szervezni.
Forrás
- A joguralomtól az uralom jogáig: A jogállam felszámolása Magyarországon 2010–2024. Szerkesztők: Gadó Gábor, Kerekes Zsuzsa, Magyar Bálint Budapest: CEU Demokrácia Intézet (2024) ISBN 978-615-5547-12-6